Éljen az apokalipszis! Mert egy összeomló városban lenni jó - virtuálisan legalábbis. Sőt nagyon jó! Az Ao2-val pedig ott vagyunk. A megszállók által holokausztba döntött Shanghai-ban, ahol épp csak nem a fejünkre dőlnek az épületek. És persze gyakjuk az ellent, mint hókotró a kispolszkit. Tesszük mindezt nem oly' nyögvenyelősen, mint az első részben, ahol esetlenül mozgó hőseink és tíz méteren két lépést szóró fegyvereink nyomán inkább szuperhős-iskolának tűnt az egész. Itt érett, level 99-es szuperkatonák vagyunk, akik shotgunnal is lekapják a légyszart a toronyóraláncról, közelharcban pedig leheletüktől is lehullik a páncél. Szükség is van rá: ellenfeleink száma nagyjából megnégyszereződött, ráadásul okosabbak, taktikusabbak lettek. Fedezékből tüzelnek, segítik egymást, és általában inkább katonák, mintsem statiszták szerepét játsszák. Tulajdonképp ez - a viszonylag jó AI - és a tényleg hihetetlen környezet elvinné a játékot - és el is viszi. Itt a bibi: a sztori lepkefing. Abból is a gyengébb. Megyünk, pusztítunk, egyszer csak jön Diétás Hitler, akit egy közjátékban (!) lelövünk és kalap-kabát. Fiúk-fiúk... Ennél egy cliffhanger befejezés százszor jobb lett volna, még ha oly' elcsépelt is, hogy most elfutott ugyan, de a következő részben láncfűrésszel műtjük ki a lépét. A másik gyenge pont a morality choice-ok következetlen alkalmazása. Értem én, hogy a gyilkolás kegyetlen biznisz és néha áldozatokat kell hozni - az ötlet kimondottan jó! -, de könyörgöm... Azért az nem görög dráma szint, hogy egy tigrist lelőjek, vagy sem, ráadásul úgy, hogy semmi következménye nincs a későbbiekre... Metal Gear Solid, valaki? Mikor a tényleg nyomasztó kínzós rész feladásáért elbuktuk Meryl megmentését? No kérem, az már morality choice...
Összességében viszont annyira jó a játék, hogy bőven feledteti a gyenge sztori ütötte apróbb sebeket. Tényleg élmény minden perce, pláne, ha van egy cimbora, aki mellettünk kínlódik a másik karakterrel.
