Lőttem egy PS3-at egy primer cím (GT5) kedvéért, majd megvettem rá a legolcsóbb shooter játékot, hogy legyen mivel tesztelni. Nem a tipikus szerelmi történet, és mégis... Mivel a megjelenése egy időbe esett a Gears of War-ral, valamint a témája is hasonló, anno nem úszta meg az összevetéseket, de ha valaki hozzám hasonlóan 4 év eltéréssel nyomkodja végig a két címet, akkor is ösztönszerű hasonlítgatásba kezd. Tömören, a Gears technikailag jobb, a Resistance meg nagyjából minden más tekintetben. :-) A GoW egy briliáns játék, nem véletlenül maszturbálnak rá ezrével az X360 fanboyok fórumok százain. Ugyanakkor marhára egy elem köré épül fel az egész játék - taktikai lövöldözés soha el nem fogyó élienek ellen -, és ez ha unalmassá nem is, kissé azért monotonná válhat a sokadik pálya környékén. Van egy történet is, amin érződik, hogy utólag költötték a játékmenet köré, vannak nagyon eredeti, bár nem túl hiteles karakterek, plusz van egy kurva jó és valóban újszerű stílus, ami ad egy sajátos és lebilincselő hangulatot az egésznek. A Resistance játékmenetét tekintve egyáltalán nem újszerű, inkább csak egy fejezet a shooter fejlődéstörénetben. Viszont a sztori és a level dizájn fényévekkel a GoW előtt jár. A GoW sematikus, poszt-apokaliptikus atmoszférája ezer éve pusztult, emberidegen világot vetít elénk, szemben a Resistance futtában hátrahagyott városaival, láthatóan intenzív csatákban szétkúrt épületeivel, irodáival, metróalagútjaival.
Igaz ugyanakkor, a játékmenet intenzitása lepkefing a Gears-hez képest. Azt a látványt, amit az Unreal motor tesz lehetővé, meg sem közelíti a Resi "PS2 upconvert" grafikája. A GoW-ban a cimborák és az ellenfelek is viszonylag értelmesen viselkednek, szembern a Resi öngyilkos katonáival és agyatlan ufóival. Meg úgy általában, a GoW talán azért is volt osztatlan siker, mert elsőként tudott nem öncélúan horror brutális lenni. Valahogy minden láncfűrészes szabdalás ellenére sem érzi úgy az ember, hogy egy elvtelen japán gore filmet néz. Háborúzik, ahol nincs szimfonikus zenekar, nincs lobogó zászló, nincs méltóság. Repkedő végtagok, szakadó hús és szart sem érő emberélet, az van. Remarque, Nyugaton a helyzet változatlan, valaki? Na ez az, ami nincs jelen a Resistance-ben. Cserébe minden tekintetben megüti a nagyon jó szintet és egy olyan sztori van rittyentve köré, ami végig lebilincselő. Egy mondatban a GoW volt az a játék, amivel a pusztítás keserű élvezetéért játszottam, a Resistance-t viszont egy grandiózus háború katonájaként küzdöttem végig.
